Alan Moore-Dawe Gibbons: Watchmen

Mikor szeretünk képregényeket olvasni, leköt minket a szuperhősfilmek tömkelege, és elgondolkozunk, hogy valós világunkban miért nincs legalább egy Batman, az ember elkezd kutatni. A bőregértől kiindulva olyan történetet kerestem, ami sötét, nyomasztó, és van áthallás a mi világunkba is. Így találkoztam először a film változattal, ami terjedelmes játékideje ellenére lekötött. Elhatároztam, el kell olvasnom a képregényeket is. Ez megtörtént.

Aki szereti a 80-as éveket, valamint a "defqon1" féle atomháborús érzetet, annak kötelező darab. A Moore féle világ jelentősen szétesőben van. A hidegháborús patthelyzetet megfűszerezi a társadalom szélére szorult, korábbiakban isteni szintre magasztalt szuperekkel. A több évtizeden át tartó küzdelem a "rossz" ellen kiégette a megmentőket. Inkább fenyegetésként, és csodabogarakként tekintenek rájuk.

Az itteni világ Igazság Ligája is felbomlott rég. Kiöregedő félben lévő hőseink arra kezdenek rájönni, hogy valaki, vagy valami vadászik rájuk. Természetesen kapunk egy várt-váratlan csavart is a történetben, és Moore rámutat a szuperek nem éppen hősies oldalára is. Személyesen ajánlom a művet, de vigyázzunk a debresszív hangulatra. A könyv nem gyermekeknek készült.