(Helyi Értéktár)
A ceglédi huszárlaktanya (Császári és királyi huszárlaktanya) 1905-ben épült fel, tervezője Tóásó Pál volt. A több épületből álló létesítményben három század lovasság és egy osztálytörzs helyezkedett el. A második világháború végén, 1944 novemberében a szovjet hadsereg foglalta el ezt a területet, ahol 1946 nyaráig a Kárpát-medence legnagyobb fogolytábora működött. Több mint kétszázezer hadifogoly és civil tartózkodott itt hosszabb-rövidebb ideig.
A fogolytábor megszűnése után a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg továbbra is a birtokában tartotta az épületeket: egy harckocsi ezred és egy vegyvédelmi zászlóalj lakott, tartózkodott itt. A szovjetek 1991-es kiköltözése után az épületek (a területtel együtt) magántulajdonba kerültek. A házak egy része új funkcióval, felújítva működik tovább; közülük néhány azonban igen rossz állapotban van.
A szovjetek 1991-es kivonulása után derült ki, hogy a huszárlaktanya és a páncélos laktanya területén álló épületek tégláin épségben megmaradtak azok a feliratok, melyeket az egykori hadifoglyok véstek, írtak, rajzoltak rájuk. Ezek többsége a második világháború után keletkezett, de maradtak ilyen feliratok az épületek történetének kezdetéről is. A több mint négyezer felirat léte egyedülálló Magyarországon: történelmünk egyik tragikus korszakának megrázó dokumentumai ezek a rövid üzenetek. Az egykor Cegléden raboskodó foglyok és leszármazottaik révén folyamatosan gazdagodik a Kossuth Múzeum e korszakkal kapcsolatos adattára.
A tábor emlékezetét tábla őrzi a helyszínen, amely 2013 óta a Szovjetunióba elhurcolt emberek emléknapján, november 25-én a helyi megemlékezések színhelye is.