(Helyi Értéktár)
A középkorban, ahogy más városokban, Cegléden is a templom körül temetkeztek, Szent László rendelete alapján. A mohácsi vész után a ceglédiek papjukkal együtt áttértek a kálvinista hitre és a templomuk is református lett. A temető a templomtól északra, a mostani városháza tömbjéig érhetett, erre utalnak az itt talált csontvázak. 1567-ben a debreceni zsinat határozata megtiltotta a reformátusok számára, hogy a templom közelében temetkezzenek. A város északi szélén, a mai Rákóczi út és Kossuth Ferenc utca között nyitottak egy temetőt, a későbbi borpince környékén. Ide temetkeztek a katolikusok is, számuk egyre nőtt. Ahogy a város gyarapodott, a temető is lakott területre került. Mária Terézia 1777-ben kiadott rendelete megtiltotta, hogy a lakóházak között helyezzék el halottaikat, így ezt a temetőt bezárták. 1778-ben temettek ide utoljára. 1777-ben a várostól északnyugatra nyitottak mind a három felekezet számára külön temetőt. Az első halott 1778-ban került ide, a 26 esztendős Nagy Zsuzsannát (Szalkai Pál feleségét) temették el először. Mellette az evangélikus és katolikus temető következett. Ma a Széchenyi út, a Nagykátai út és a Mező utca határolja az Öregtemetőt.
A sírkövek anyaga többnyire rózsaszín mészkő, kisebb részben fehér márvány. A mészkő ellenállóbb, a belőle készült sírkövet kevésbé viselte meg az idő. Egy-két sírkő a II. világháború során megsérült a temetőbe csapódott lövegektől. A márvány minősége változó, néhány kő rossz minőségű, feliratuk alig olvasható. A sokkal ellenállóbb gránitból Cegléden a XIX. század végén kezdtek obeliszk formájú sírkövet készíteni. A sírkövek formája változatos. Stílusuk a kor ízlésének megfelelően eklektikus, hátlapjuk eleinte faragott, nem csiszolt. Később oszlopok, pillérek díszítik a kövek előlapját.Az Öregtemető nagy területen fekszik, csak egy részébe temetkeztek, kisebb része ma is érintetlen földterület. Így a régi sírok egy részét meghagyták, a régi sírkövek is a helyükön vannak. A temető a református egyház tulajdona. Nem tudjuk, hogy mikor jelentek meg először sírkövek a ceglédi Öregtemetőben. 1778-tól 1814-ig nem maradt egy sem. A legrégebbi megmaradt sírkövet Motsi Mihály lelkész családja állíttatta, aki 1814-ben halt meg.
A kövek egy részén a kőfaragó nem tüntette fel a nevét, többségén azonban szerepel a szignó. A legtöbb Gerenday Antal kőfaragó műhelyében készült Pesten. Az 1840-es évek végétől Kohn Gábor, ceglédi kőfaragó készítette a legtöbb sírkövet.
A sírkövekre szimbólumokat is véstek. Csillagot, hatágú csillagot, fát, gyakran szomorúfűzt, házaspárok esetében összefonódó kezet véstek. Gyakran található a foglalkozással kapcsolatos szimbólum is, pl. Csizmadia Gergely sírkövén egy kaszás férfi található, utalva a földművelő foglalkozásra. Találhatunk szőlőfürtöt, kalászt is.
A sírkövek felirata változó. Sok kövön csak a halott neve, életkora, a halál ideje látható, más kövekre sírfeliratot is véstek, mely gyakran a vallásos hit megnyilvánulása.
Jójárt György több évig kutatta és tárta fel az Öregtemető sírjait. A fényképezés egy évig tartott. A képekből először egy kiállítás nyílt 2010-ben a Kossuth Múzeumban. 2012-ben a halottak napján avatták fel ezt az emlékparcellát.
