(Helyi Értéktár)
Amikor a paraszti konyhákban a cukor még elérhetetlenül drágának számított, a csíramálé a téli hónapokban olcsó hiánypótló élelmiszer volt: a vidéken élő, mezőgazdaságból élő családok öntudatlanul is hatékonyan erősítették vele a tél végére legyengült immunrendszerüket. A téli és kora tavaszi hónapokban a friss gyümölcs, zöldség hiányában a csíramálé fontos vitaminforrás (orvosilag igazolt magas E-, B- és D-vitamin tartalom) volt és biztosította a kellő energiát a napi tanyasi gazdálkodás kemény fizikai munkájához. Napjainkban az egészséges táplálkozásra való igény eredményezte, hogy mind szélesebb körben a gazdag ásványi anyag és vitamin tartalma, igazolt rákmegelőző hatása végett üveges kiszerelésű táplálék-kiegészítő édességként, élvezeti cikként is megjelent a bio-boltok polcain.
A ceglédi Füle család kistermelőként több mint 15 éve kezdett foglalkozni a csíramálé-készítéssel. Termékeik megtalálhatók a ceglédi és más termelői piacon. Rendszeresen részt vettek és részt vesznek kiállításokon (Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás, Egészségnap, Magyarok Világtalálkozója, Napfényes Fesztivál), ahol termékeik mindig nagy sikert aratnak és számos díjat is elnyertek.
A csíramálé sajátos ízű paraszti, tájjellegű sütemény, mely fényes, aranybarna színű, melegen folyós állagú. A Ceglédi Csíramálé alapja a keverék gabonából (3/4 rész búza, 1/4 rész rozs) nyert tejszerű csíralé kivonat, melyhez búzalisztet adnak, így készül az édesség. A rozscsíra alkalmazása még inkább kiemeli, fokozza az édes ízt.
Illata az alapanyagban végbemenő biokémiai folyamatoknak és a készítési eljárásnak köszönhetően enyhén kovászos uborkára emlékeztet. A jellegzetes édes íz a készítési technológia eredménye, ahogy a gabona keményítőtartalma a csíráztatás és a sütési hő hatására cukorrá alakul. Minimális kesernyés utóíz tapasztalható.
A sütés során a termék „széle” és „belseje” állagában, színében és még ízében is elkülönül egymástól. A termék széle, külső sült felszíne rozsda-, illetve aranybarnás színű, kemény ropogós, karamell ízű. A belső rész sápadt sárgás színű, folyós, lágy kása állagú, mézes ízhatású. A belső rész „cukrosodási folyamata” a késztermékben tovább folytatódik, a napok teltével a csíramálé mézes levet enged és még inkább ragacsos állagúvá válik.
A természetes önkonzerválódás biztosítja a hűvös, száraz helyen a több napos eltarthatóságot is. Az édesség teteje beszárad, mint a régi recept szerint a „hólyagpapírral” lezárt „nagymamáink szilvalekvárja”.